Mit várhatunk a zsinattól?

A II. vatikáni zsinat után jelentősen megújult, átalakult egyházunk. A rendszerváltozás után Magyarországon is az egyes egyházmegyékben zsinatokat tartottak. Sajnos az a tapasztalat, hogy sokszor ezek mind a mai napig nem valósultak meg teljesen.

Joggal merül fel a kérdés: Akkor mi értelme egy újabb zsinatnak?

Dr. Beer Miklós püspök atya többször hivatkozott arra, hogy éppen arra ad lehetőséget, hogy a gyakorlatba ültessük az elméletet. Nem zsinati elméleti dokumentumok gyártása a cél, hanem a problémák újra gondolása, és konkrét megoldások keresése.

Az Egyháznak komoly problémákkal kell szembenéznie. A szekularizálódó világban egyre kevésbé épül bele a mindennapi életbe a vallás, az Isten-kapcsolat. Előtérbe kerül az egyéni érdek, az önmegvalósítás, háttérbe szorul a közösség érdeke, pedig a zsinat éppen közösségben gondolkodik.

Sokan a katolikus egyház gyökeres változásaiban látják a megoldást. Meg kell felelnie a kor kihívásainak, megújult és aktuális módon kell hirdetnie Isten üzenetét.

Komoly gondot jelent a paphiány kérdése. A váci egyházmegyében is egyre kevesebb az aktív lelkipásztor. Egyre több plébániát töltenek be ugyanakkor a váci egyházmegyében nős diakónusok. Dr. Beer Miklós megyéspüspök párszor elmondta már nyilvános fórumokon is azon vízióját, hogy egyszer talán meg fogjuk élni, hogy felnőtt, nős férfiakat fognak pappá szentelni. Vajon ez a kérdés is újragondolásra kerül?

Mit kezdhetnek az egyházközségek a gazdasági válság következményeivel? Megoldható-e a hatalmas templomok fenntartása?

A katolikus egyház sokféleképpen közelítette már meg a kérdést: Hogyan éljünk a modern technikai eszközökkel, melyek egyre jobban behálózzák életünket.

Talán a váci egyházmegyei zsinat szembe mer nézni a nehéz kérdésekkel is. Mindenesetre az igény megvan arra, hogy megoldások, válaszok szülessenek, reméljük a Szentlélek segíti majd ezt a munkát és az eredmények magukért beszélnek.