A váci egyházmegye zsinati könyve a keresztény családról

tökéletesedésük és egymás kölcsönös megszentelése, s ezáltal
együttesen dicsőítik Istent (vö. Gaudium et Spes 48.), s magát a
világot szentelik Istennek (vö. Familiaris Consortio 56.).

125. Isten igéje többször biztatja a jegyeseket és a házas-
társakat, hogy jegyességüket tiszta, házasságukat pedig osztat-
lan szerelemmel éljék és tegyék gazdaggá. Ez a szerelem ugyan-
is kimagaslóan emberi jelenség: szabadon akart vonzalomban
irányul személytél személyre. A szerelem a házastársak testi
együttlétében is kifejeződik. A bizalmas és tiszta házastársi
egyesülés tehát tiszteletre méltó erkölcsi érték. A kölcsönös
önátadást mélyiti el, amely által a házasfelek gazdagítják
egymást (vő, Gaudium et Spes 48.).

126. A keresztény hitvestársak szentségi házasságukkal
látható jelei és részesei is a titoknak: Krisztus és az Egyház
egységének és termékeny szeretetének; a házasság szakramen-
tális erejével pedig kölcsönösen életszentségre segttik egymást
a házaséletben, a gyermekek vállalásában és nevelésében, és
ezért életük állapota és szerepük alapján saját ajándékuk van
az Isten országában (vö. 1 Kor 7,7). A házastársak egysége hozza
létre a családot és a családban születnek a társadalom új polgá-
rai, akiket a keresztség Isten gyermekeivé tesz, hogy a századok
folyamán fennmaradjon Isten népe. A szülók legyenek ebben a
családi egyházban gyermekeik elsó hithirdetói szavukkal és
példájukkal, ápolják mindegyikük sajátos hivatását, különös
gonddal pedig a papi hivatást (vö. Lumen Gentium 11.).
Életmódjuk a kovászé legyen: mintegy belül-ról szenteljék meg
a világot (vö, Lumen Gentium 31.).

127. A jövendő evangelizációja a családokban élő
egyháztól függ (Familiaris Consortio 65.). A család nemcsak
címzett je az emberi és evangéliumi örömhírnek, hanem az
evangelizálás hatékony tényezője is (II. János-Pál: Beszéd az
Európai Püspöki Karok Családi és Élet Bizottságai elnökeinek,
1992. november 26.).

128. A házasság ugyanakkor Isten teremtő tervének
megvalósitása oly módon, hogy a férfi és a nö együtt, egy életre

szóló elkötelezettségben valósítja meg azt a szeretetkapcsolatot,
amelyre maga Isten hivja meg őket.

129. Ez a szeretetkapcsolat azt is jelenti, hogy merik
vállalni, és fel tudják oldani a bekövetkező feszültségeket,
tudnak megbocsátani egymásnak. Ez az egymás felé fordulás
erőforrás. Igy kapcsolatuk a szeretet jelévé válik. Az egymást
szeretni tudás is talentum, amit Isten számon fog kérni a
házastársakon.

130. A házasság egyben hivatás is. Célja a szeretet
megélése és továbbadása. A házasság kegyelmet közvetítő
szentség. Megélése azt jelenti, hogy az esküvőn kimondott
igent a házastársak mindennap megújítják, újra és újra egymás
mellett döntenek. Ez nyitottságot, bizalmat, feltétel nélküli
elfogadást és felelősséget jelent, amely állandó pár beszéd útján
valósul meg. Ennek integráns része a testi egyesülés, amely új
élet fakadását is eredményezheti. Ez felveti a felelősségteljes
családtervezés kérdéskörét, amely a házaspárok részéről újra
meg újra választ igényel.

131. Isten terve már a teremtéstől fogva az ember üdvére
irányul. A gyermekeken keresztül Isten sok örömteli esemény-
nyel ajándékozza meg a házastársakat, de próbatétel elé is
állítja őket. A gyermek Isten ajándéka a házastársak egymás-
közti szeretetének megsokszorozására. A gyermek a házaspár
számára ajándék: nemcsak a “mienk”, hiszen az isten-
gyermekségben testvérünk. Ez a felismerés elősegíti a gyermek
felnőtré válásának a szülök részéről törtértö elfogadását.

132. A szeretetből alapított és élő család személyek közös-
sége: a házasságra lépett férfi és nő, a szülök és gyermekek
valamint a rokonok közössége (vő, Familiaris Consortio 18.).

Az idősekre fokozottabban vonatkozik a Redemptor
Hominis pápai enciklika tanítása: Az ember képtelen szeretet
nélkül élni. Magára marad, érthetetlennéválik önmaga
számára, értelmét vesziti az élete, ha nem talált, nem kap
szeretetet, nem részesülhet benne és nem teheti a szeretetet
magáévá (Redemptor Hominis 10.).

133. Ez a szeretet a kicsinyekkel, a betegekkel, az

öregekkel szemben tanúsított gondoskodás, a mindennapos
kölcsönös szolgálatok, valamint a javak, az örömök és bánatok
megosztása révén valósul meg. E közösség megvalósításában
elsődleges szerepe van a szülők és a gyermekek közötti nevelői
kapcsolatnak, amelyben mindenki ad és kap valamit
(Familiaris Consortio 21).

A keresztény családok helyzete

134. A nem hívő környezetben felnőtt, nem gyakorló ka-
tolikusok egy része nem köt sem egyházi, sem polgári házas-
ságot. Mások, bár templomi esküvőt akarnak, otthonról rossz
tapasztalatokat hoznak.

135. A házasságról, szexualitásról a legkülönbözőbb
felfogások áradata zúdul a hívőkre és nemhívőkre egyaránt.
Az Egyház mai tanítását sokan egyáltalán nem, vagy csak
hiányosan ismerik, és sokan nem is értik: “nyűgnek” érzik és
igen számosan a vélt társadalmi átlagnormának megfelelően
alakítják életüket.

136. Ezért annál nagyobb szükség van alapos házassági
felkészítésre. E felkészítés helye elsősorban a család, amelynek
ez a nevelői tevékenysége. Fokozott figyelmet és támogatást
igényel: az iskolai és templomi hitoktatás, valamint kiemelten
a katolikus iskolák, továbbá a jegyesoktatás. Értékelendők a
több plébánia összefogásával közösen megrendezett kurzusok,
de az egyéni foglalkozás itt sem nélkülözhető. Szükségesnek
látszik ebbe bevonni a családszolgálatot vállaló szakembereket
és vallásukat gyakorló házaspárokat, akik életükkel bizo-
nyítják, hogy a katolikus tanítás megélhető. A házasságra
készülők jó példákat láthatnak olyan közösségekben, amelyek
az új házasokat befogadják és segítik hivatásuk tudatos
megélésében, problémáik megoldásában; ilyenek a házaspári
lelkiségi mozgalmak /Mariage en counter; Equipe Notre
Dame; vagy pl. a KALÁSZ is./.

137.            A gyermekek vállalásában nagy szerepe van a házas-

társak saját családjukban szerzett élményeinek. Ezek jelentő-

sebbek, mint a gazdasági vagy egyéb kényelmi megfontolások.

138. A gyermekek testi, lelki, szellemi nevelésének alapja
a család. Ez szuverén és senkire á t nem ruházható kötelessége
és elidegeníthetetlen joga. Az iskola, a templomi közösség, a
hittanos csoport, a cserkészet, a családközösség, stb. erre építhet,
ezt kiegészítheti.

139. Értékében nem, de jellegében más a gyermektelen
házaspár által alkotott család. Mind számukra, mind a közös-
ség többi gyermekes családja számára fontos, hogy szabad-
idejüket és energiájukat a közösség céljaira fordítsák – így
válnak annak megbecsült tagjaivá. Igen tiszteletre méltó, ha
örökbefogadással, vagy főállású szűlói munkakörrel vesznek
részt a társadalom életében, s így hitüket és szernélyiségük
értékeit igyekeznek átadni.

140. Egyházmegyénkben a település-szerkezet következ-
tében igen sok a magára maradt idős ember. Lakótelepen a
házgyári lakásépítési koncepció miatt nem tud együtt lakni
több generáció; falvakban pedig a sajátos kiegészítő tevé-
kenység – kert, föld – köti a külön lakáshoz őket.

141. A családnak fontos szerepe van az idős családtagok
halálig történő gondozásában és az arra való testi-lelki
felkészítésben. Szorgalmazni kell a főállású gondozói munka-
kör vállalását a családon belül, az idősek otthonokban való
elhelyezése helyett. A nemzedékváltás élettapasztalat-átadás
nélkül csupán helycsere. Az idősek a múlt hiteles tanúi.
Kiérlelt életszemléletükről nem mondhat le az utánuk jövő
nemzedék. Gyakorlati élettapasztalatuk nélkülözhetetlen a
következő nemzedék helyes életviteléhez.

142. Jelenleg nincsen felmérés a keresztény családok
benső imaéletére vonatkozóan. Feltételezzük, hogy csupán kis
részénél van meg a közös családi ima és külön még a
házaspárok rendszeres közös imája. Pedig hatalmas erő rejlik
benne. A közös élmény, az egység megélése segíti, hogya

házastársak egymásért és gyermekeikért imádkozzanak. Ez

megerősíti kapcsolatukat és Istenhez vezeti őket. Ezáltal
lesznek ecclesiola, kis egyház.

143. “A házastársi, családi közösségnek együttesen kell
megtalálnia Isten tervét … ” / Familiaris Consortio 49. /. A
családnak kell, hogy legyen belső élete – intimitása -; ilyen
értelemben törekedni kell, hogy zárt-vedett legyen. Nem
zárkózhat azonban teljesen magába, hanem meg kell nyílnia a
nagyobb közösségek felé. A várható megpróbáltatásokra kell
nevelni a gyermekeket, mert a meleg családi légkörból a fagyos
társadalomba kilépve megsínylik az életforma-váltást. A
családon kívüli létet más családokkal való kapcsolattartás
formájában lehet előkészíteni. Dícséretesek azok a kezdemé-
nyezések, amelyek a családok közös bekapcsolódását szolgálják
a plébániai közösség életébe, igy a családok számára rendezett
találkozók, az örömteli együttlétet jelentő rendezvények.

144. A családközösségek olyan házaspárokból, ill. csalá-
dokból álló áttekinthető, a bizalom légkörében működő cso-
portok, amelyek önkéntesen gyűlnek egybe. Küldetésük, hogy
tagjaik kölcsönös szeretetben élve és Jézus Krisztust maguk
között tudva, a megélt hitből származó tapasztalatokat megosz-
szák egymással. A kisebb családközösségeket 4-6 házaspár al-
kotja, átlagosan havonta találkoznak mindig más család ottho-
nában, s beszélgetéseik témája előre meghatározott. Ezenkívül
kötetlen együttléteket, közös programokat is szerveznek.

145. . A családközösségek gyakran lelkiségi mozgalmak,
családpasztorációs szervezetek, egyházi iskolák, plébániák,
nagycsaládos vagy fiatal házas szervezetek, esetleg valamilyen
egyházi szolgálat köré szerveződnek. Lehetőleg azon plébánia
közösségéhez kapcsolódjanak, ahol állandó lakásuk van.

146. A családközösségek jelentősége a többgenerációs
együttélés megszűnésévei fokozódik, hiszen részben annak a
gyakorlati életben megjelenő segítő szerepét helyettesíti, rész-
ben közösségi programjaival megerősíti a házastársi kapcso-
latot, amely a család alapja.

147. A katolikusok és más keresztények házassága sajátos

nehézségekkel jár ugyan, mégis a közös keresztség és a kegye-
lem dinamikus ereje az ilyen házasságokban alapot és okot ad
a házastársaknak arra, hogy megéljék a lelki és erkölcsi érté-
kekben való közösséget (vö. Familiaris Consortio 78). A kato-
likus és nem keresztény, ill. a katolikus és nem hívő házassága
más jellegü, de hasonló nehézségű problémákat vet fel.

Javaslatok

148. A családpasztorációnak elsősorban a házastársi kap-
csolatok erősítésével kell foglalkoznia, támaszkodva a plébá-
niai lelkipásztorkodásra és az ilyen irányban tevékenykedő
lelkiségi közösségekre és mozgalmakra.

149. A magyar családok sebzettsége és veszélyeztetettsége
miatt az eddigieknél nagyobb figyelemmel kell fordulni a
krízisbe került vagy sérült családok felé. E családok megsegí-
tésének érdekében a lelkipásztorkodás működjék együtt a
megfelelő egyházi és világi intézményekkel.

Nem feledkezhetünk meg azokról a sokszor jószán-
dékú, növekvő számú párokról sem, akik rendezhetnék
kapcsolatukat, de valamilyen okból eddig nem tették meg azt.

150. A házasságra, a családi életre való felkészítés már a
gyermekkorban elkezdődik. Ebben különös feladatuk van a
katolikus iskoláknak és nevelöknek. Szükség van segédanya-
gok kidolgozására, amelyek útmutatást adnak, hogy mit és
hogyan kell a különböző életkorokban elmondani a szexuali-
tásról, a házasságról, a családi életről, a házasságra való felké-
szülésről. Megfelelő időben szólni kell a természetes család-
tervezés kérdéseiről. Szükség van a házaspárokkal való továb-
bi törődésre is, hogy szembe tudjanak nézni a családban
jelentkező kérdésekkel. Ahittankönyvek átdolgozásánál is
figyelembe kell venni az idevonatkozó leckéket, amely órákra
ma már hitoktatók közül családosokat lehet meghívni,

különösen felsőtagozatos és középiskolás korúakhoz.

151. A keresztény család – amely az Egyház útja lll. János-
Pállevele a családokhoz, 1994. II. 2.1 - legyen a hit és az imádság
közössége. Kívánatos, hogya családnak legyen meg a saját
imaszokása, imaritmusa, mely segít megszentelni a napot. Jól
ismert a családra nehezedő nyomás, emellett’ kell a
bensőségesség eszközeit felhasználni, hogy ne csak fórum,
keltető-röptető legyen.

152. A házastársak lelkiéletét erősítse a Szentirás és a lel-
ki könyvek közös olvasása. A családban a gyermekek életko-
ruknak megfelelően elsősorban szülői segítséggel ismerked-
jenek meg a Bibliával. Nagyon dícséretes, ha a házaspárok és
családok az ismertebb kötött imák mellett a zsolozsmát és a
szentolvasót végzik és saját szavaikkal is imádkoznak. Hozzá-
férhető és használható terjedelmű ima szándékok feldolgozása
segíthetné azokat, akik ilyen modell nélkül alapitottak
családot.

153. A családban a reggeli-, esti-, étkezés előtti és utáni
imák végezhetők rendszeresen, a gyermek életkori sajátossá-
gaitói és a család napirendjétől függően. A családi imát
elősegítő és erre – valamint az imádságos ünneplésre – a TV
katolikus műsoridejében szükséges mintákat mutatni, hisz
nagyon kevesen hoztak magukkal az otthonukból anyagot. A
katolikus műsorszerkesztőség erről ajánlást adhatna egy
hónapra előre a katolikus hetilapokban.

154. A család közös imaéletének részét képezik a litur-
gikus alkalmak is. A keresztelés, elsőáldozás, bérmálás, a litur-
gikus esztendő időszakai és ünnepei 1 advent, karácsony,
nagyböjt, húsvét, stb.z’ a születésnap, névnap, házassági évfor-
duló, kiváló alkalmak a családhoz igazodó sajátos ünneplési
formák kialakitására. Ezekben ma már túl sok a profán elem.
Tuda tosan törekedni kell az üzleti jelleg elkerülésére Ihamáskor is rávilágítunk a reklám mivoltra, a csomagolás
drágaságára, akkor azt átlátják a gyermekek karácsony tájékán
is és nem esnek áldozatául a kereskedelemnek /.

155. A katolikus családok életében központi helyet

kapjon a vasárnapi szentmise. Rendkívül fontos, hogy az
Egyházról első benyomásokat itt szerző gyermekeknek a
szentmise imádságos, örömteli együttlét legyen. Ezért a
plébánosok a hozzájuk tartozó családok igényeit felmérve, ha
lehetséges, mutassanak be megfelelő időpontban olyan
szentmisét, amely a családok és gyermekek sajátos igényeit
figyelembe veszi. A liturgiától elszakadt hitoktatás életképtelen
voltát jelzi, hogy tanítási időn kívül kevesebb gyerek jön
vasárnapi misére, mint. ún. évközi vasárnapon. A plébánosok
rendszeresen látogassák a hittanórákat és a keresztény
családokat. Meg kell teremteni a gyerekek érdekeltségét a
liturgiában; pl. osztály korcsoport készül havonta egy-egy
szentmisére. A szülők nélkül templomba járó gyerekeknél
legyünk tekintettel a teherbírásukra; a szentségek vételéhez
magasabb kort ajánlunk, amikor könnyebben és így szívesen
hozza meg a maga áldozatát és örömmel vesz részt benne.

156. A szülók és az egyházközségi vezetők szervezzenek
kötetlenebb formájú rendezvényeket is, ahol beszélgetés, játék,
valamilyen közösségí munka keretében mód nyílik az
ismerkedésre Ipl. az idősekkel vagy újakkali , s a szeretet
közvetlen gyakorlására. Tudatosítani kell a közösség tagjainak
egybetartozását, az egy nagy család mivoltot. Fontosnak látszik
a szentmise utáni beszélgetés és a találkozás örömének litur-
gián kívül való megjelenése. A liturgia ugyanakkor legyen
fóruma a konkrét teendők meghirdetésének, megoldás-
keresésének.

157. Kívánatos, hogy a házaspárok – főleg a fiatal házasok
- közül minél többen családközösségeket alkossanak. A család-
közösség álljon kapcsolatban a plébánossal vagy más, általa
megbízott személlyel – aki lehet világi is. A közösség közvetlen
foglalkoztatása és programjainak szervezése a családok,
házaspárok, ill. a világi segítők feladata. Ezzel elkerülhető az
elkülönülés veszélye és egyben lehetővé válik a világiak
alkotó szerepvállalása.

158.           Az egyházmegye minden tagjának – lehetőségeihez

mérten – feladata a keresztény család erkölcsi, szellemi

értékeinek felmutatása a társadalom számára. Feladatuk
közreműködni, hogy a törvények vegyék figyelembe a családok
érdekeit. Feladatuk, hogy fáradozzanak az anyai hivatás és a
gyermeknevelés nagyobb megbecsüléséért, az egész életüket és
energiájukat az anyaságnak szentelők támogatásáért, a
részmunkaidős foglalkoztatási lehetőségek elterjesztéséért;
egyúttal mutassanak rá az édesapák nélkülözhetetlen szerepére
a gyermeknevelésben.

159. Az olyan házaspárokat, amelyekben az egyik fél nem
katolikus, az egyházközségek éppoly szeretettel fogadják közös-
ségükben, mint a katolikus házaspárokat. Mivel a nem ka-
tolikus fél a szentmisét sok esetben nem látogatja, elsődleges
cél legyen a házaspárt együttesen meghívni egyházi rendez-
vényekre, családközösségekbe. A nem katolikus féllel az öku-
menizmus szellemében együttműködve törekedjenek a közös
célok megvalósitására. Ha eltérő vallási véleményét tiszte-
letben tartjuk, a közös értékek kölcsönösen megerősíthetik
egymást.

160. A családpasztorációs munka hatékonysága
megkívánja, hogya lelkipásztorok és segítőik, valamint a
családközösségek támogatására egyházmegyei családpasz-
torációs referens kerüljön kinevezésre, akinek munkáját a
főpásztor által kinevezett tanácsadók és szükség esetén az egyes
pasztorális régiókban megbízott felelősök segítik.

161. Minden plébánián – vagy kisebb plébániák esetében
több plébánián közösen – hasznos kijelölni alkalmas személyt,
aki kapcsolatot tart az egyházmegyei családpasztorációs
referensseI, s aki a plébániai családpasztorációt – a plébánossal
egyetértésben – összefogja, a családközösségeket megszervezi
vagy abban segédkezik.

162. A lelkipásztori gondoskodás terjedjen ki az elvált, de
új házasságot nem kötöttekre, illetve a csonka családokra is.
erősítse őket a felbonthatatlan házassághoz való hűségükben.

Az elváltak, de újraházasodottak lelkipásztori gon-

dozásával kapcsolatban irányt ad II. János-Pál pápa tanítása,