Váci Esperesi koróna

Marton Zsolt atya  megnyitó gondolataiban köszöntötte az esperesi kerületbe újonnan érkezett atyákat, és kiemelte ennek az esperesi korónának a különlegességét, mivel nem csak papok zártkörűen találkoznak, hanem a világi hívek is jelen vannak.

Dr Beer Miklós megyéspüspök atya köszöntötte gondolataival a jelenlévőket. Kiemelte: „Meggyújtottunk egy gyertyát, hogy el ne felejtsük, hogy az Isten jelenlétében vagyunk.”

Hangsúlyozta: Nem véletlenül választottuk a csütörtök estéket, mert most ebben a pillanatban is sokan imádkoznak értünk, hivatkozott ezzel arra, hogy a Váci Egyházmegyében csütörtökönként minden plébánián szentségimádásokat tartanak.

Szecsődi Péter atya a bevezetésben kitért arra, hogy a meglévő zsinatok tanítása, már adott dolog, melyekből meríthetünk, ezekre építhetünk. Meg kell néznünk, hogy a Szentlélek mit vár el tőlünk.

Püspök atya azt szeretné, hogy a plébániákra, közösségekbe visszatérve egy-egy lépést tegyünk a Szentlélek vezetésével. Együtt kell tennünk azért, hogy egyházzá váljunk.

Az egyház közösségi létforma, mert Krisztus teste, a tagok egymással kapcsolatban vannak. Szent Pál Korintusiaknak írt levelében kiemeli, hogy az egyház, egység. Egység Krisztusban és Krisztussal.

A közösség ott él, ahol a tagokat valami közös cél összetartja. Ha átlépünk a vallási közösségbe, akkor látjuk, hogy azok Istennel kapcsolatosak, van természetfölötti tartalma. Ilyenek a zsidó, iszlám, más vallási közösségek is. Mi krisztusi közösség szeretnénk lenni. Krisztus a testvérünk, ezért kell Krisztushoz való személyes elkötelezettség, és a testvérek kapcsolatai irányában is megmutatkozó elköteleződés. Ennek mintája az őskeresztény közösség, ahol „mindenük egy volt”, közös volt minden, de nem a kommunizmus mintájára, hanem valóban, mindenük közös.

Élni csak ott lehet, ahol a szeretet éltet, és a szeretet maga Krisztus. Ezért fontos, hogy feltétel nélkül tudjuk Krisztust szeretni.

Fontos ehhez a hierarchia, a pap feladata, hogy a krisztusi test kiformálódjon. A papnak kell először belehalni a közösség életébe, hogy ott élet szülessen.

Hogyan kell krisztusi közösséget indítani?

Első lépés: Azok, akik ezt Krisztus szándékaként megértették, ketten vagy hárman legalább, elkezdik megélni a krisztusi szeretetet. Ahogy az ősegyházban, „nézzétek, hogy szeretik egymást”.

Második lépés: Ez a mag kezdjen el megszólítani ismerősöket, másokat, rokonokat, barátokat.

Harmadik lépés: Minden korosztályba és minden életállapotban el lehet indítani ezeket a csoportokat. Természeténél fogva elkezd nőni és osztódni.

Legyenek felelősök, mert ez a szolgálat felelőssége. Nem elég egy vonatszerelvényre vonatkocsikat pakolni, szükség van mozdonyokra is. Egy idő után szükséges, hogy mi magunk is mozdonnyá váljunk.

Két véglet szokott lenni: Egyik véglet szerint nálunk minden tökéletesen működik. Másik véglet azt mondja, hogy nálunk semmit nem lehet tenni. Egyik sem igaz. Mindig tudunk csiszolódni, fejlődni Krisztusban.

Kozsuch Zsolt atya beszédjében itt kiemelte, hogy egy egyházközség nem működhet igazán élő testület nélkül. És testület nem létezhet Krisztusnak elkötelezett hívők nélkül.

Krisztus pedagógiájának alapja, hogy kiválasztott tanítványokat, akik mellette voltak, akik Krisztus szemlélték. A hívőknek is ilyen Krisztus szemlélő hívőkké kell válniuk.

Fő irányvonala zsinatunknak a megújulás, mely alapja az elköteleződés. Arra kell törekedni, hogy az egyháztanács krisztusi közösséggé váljék. De mi van, ha nem az? Meg kell vizsgálni azt, hogy én mit tehetek a közösségemért és nem arra várni, hogy a közösség mit tehet értem. Ezért a közösségért tenni kell.

Diagnosztizáljuk azt, hol tart a közösségünk. Ezért fontos, hogy legyen a közösségi tanácsnak lelkigyakorlata. Lehet sürgetni lelkiséghez, lelkiségi mozgalmakhoz való csatlakozást. A szeretet legyen meghatározó, ne szakadás legyen, ha nézeteltérés támad, hanem a közös cél legyen a meghatározó.

Az egyháztanácsnak legyen olyan mágnes funkciója, melyet megvalósítva vonzó jellé válnak a tagok.

Minden testület fel van osztva két bizottságra. A testület nem szükséges rossz, hanem lehetőség, hogy krisztusi jellé váljunk. Kell, hogy legyen lelkipásztori terv. Legyen egy célunk, amit el szeretnénk érni! Tudatosan akarjuk elérni a célunkat.

A gazdasági bizottság sem szükséges rossz, hanem olyan eszköz, ami a krisztusi közösséget szolgálja. “Egy atya egyszer megjegyezte, kedves testvérek a pénz nem boldogít, csak a kamat.” 

Fontos felhasználni a javakat úgy, hogy a közösség épüljön.

Kozsuch Zsolt atya végül hangsúlyozta, hogy közösséggé kell formálódnunk.

Beer Miklós püspök atya ezután megköszönte a felvezetéseket, és rámutatott:

„Gondoljatok arra, mikor vasárnapi szentmiséről kijöttök és együtt áldoztatok, nem lehettek többé közömbösek egymás iránt.”

Kérdések:

Rolik Róbert vác-deákvári plébános atya kérdezte, hogy van-e a lelkiségi mozgalmaknak regulája?

Szecsődi Péter atya válaszában rámutatott, hogy egyetlen lelkiség sem többlet. Az egyház egy-egy részét kihangsúlyozza. A lelkiségi mozgalom nem elkülönült egység, hanem megajándékozza magával az egyházközséget, sőt az egész váci egyházmegyét. A plébánosnak ezeket a lelkiségeket be kell integrálni a saját közösségébe. Minden ajándékot a Szentlélek azért ad, hogy egy hívő a saját karizmájával megajándékozza az egész egyházat.

Beer püspök atya hozzátette, hogy egyetlen szerzetes rend sem sajátíthatja ki azt, hogy az övé az egyedüli igazi út.

Rolik Róbert atya kérdezte: Kisközösségek esetén miből vehetjük észre, ha egy hajó eltért az eredeti iránytól? Az egyházközség erejét és hatékonyságát mindig a kisközösségek száma mutatja meg, nem inkább az, ha képesek vagyunk megnyílni egymás irányában? „Szép a színek sokfélesége, de csak a harmóniában van nagy egész.” /Gyökössy Endre/ Hogyan lehet ezt a harmóniát megvalósítani?

Szecsődi Péter atya válaszában hangsúlyozta, hogy közösség nélkül biztos, hogy nincs egyház. Bizonyos fő fölött nem tud egy közösség működni, ezért segítenek a kisközösségek.

A hajó irányát a plébános határozza meg. Az ő felelőssége, ha egy közösség eltért az iránytól, és neki nagyon határozottan kell fellépnie. Szeretettel visszahívni a közösséget a katolikus krisztusi közösségbe, ha eltévedtek. A plébános a kormányos. A papnak egységesítő szerepe van, hogy benne legyenek egyek. Ezért a vezetőket koordinálnia kell.

Beer Miklós püspök atya hozzáfűzte, hogy otthon mindenki vigye tovább ezt a témát és beszéljenek róla. Sok problémánk oka, ha nem beszélünk egymással. Egyetlen közösség se tartsa magát különbnek a másiknál. Éljük át, hogy mi egy Eucharisztikus közösség vagyunk. A vasárnapi szentmisén egy kenyérből részesülünk. Ahogy a Boldogságos Szűzanya élő tabernákulum, nekünk is élő tabernákulumokká kell lennünk.

Fila Béla atya gondolatát idézte püspök atya. „Tanuljátok meg a gyülekezés szertartását! Várjátok egymást a templomban!”

Merjétek megszólítani egymást, mert össze tartozunk.

Oláh Tamás kérdésére válaszolta Beer Miklós püspök atya, hogy nem véletlenül kezdtük el a váci egyházmegyében a vezetők képzését.

Óczik Anita kérdése: Mit lehetne azért tenni konkrétan, ha új keresztény család jelenik meg, hogy konkrétan bekapcsolódhasson a közösség életébe?

Szecsődi Péter atya válaszolt: Ahhoz hogy be lehessen kapcsolni új családokat, szükségesek élő közösségek, ezért ott ez nem működik, ahol nem lehet hová meghívni. Az első egy-két közösség olyan legyen, ahová bárkit meg lehet hívni: Bibliakör, Felnőtt hittan.

Minden szentmiséhez be van osztva, hogy egy-egy közösség melyik szentmisének a felelőse. Ők szolgálnak, megszólítják a híveket, mikor érkeznek a misére. Jövő héten másik közösséggel találkozik, és rácsodálkozik: „Jé én itt ilyen fontos vagyok?”

Papp Dávid kérdése: Hogyan hidalhatjuk át, hogy egy közösség nyitott maradjon és mégis megőrizze családiasságát?

Dr. Beer Miklós püspök atya válaszában kiemelte, hogy egyszerre kell mindkettőnek lennie. 4-5 család ideális, több már nem működik, viszont mindenki tovább ajánlhat másokat. Megtalálni az egyensúlyt. Nincs receptünk, de minél többször találkozzunk! A bográcsos parti nem fölösleges dolog, mert ott is mi keresztények vagyunk. Keressük egymással a kapcsolatot.

Szecsődi Péter kiegészítette, hogy minden közösség minden tagjának az kell legyen a vágya, hogy minél nagyobb közösség legyünk. Abból, amit megélünk mások is meríthessenek. Soha nem szabad behívni több tagot, mint amit a közösség megélni képes, és bizonyos esetekben osztódással kell szaporodni.

Dányi István kérdése: Mit gondolnak, hogy egy átlag internetező egy kép megnézésére mennyi időt tölt? 7 másodpercet. Ha valaki bejön a templomba és ott nem örömet lát, az nem marad ott. Második, hatalmas küzdelem folyik egymás kegyeinek elnyeréséért. Nem véletlenül olyan népszerű a facebook közösségi háló. Ezért hallgassuk meg őket! Lényeges, hogy mi ne szórakoztassunk, de vidámítsunk. Ha valaki olyan helyre megy, ahol vidám emberek vannak, ott jól érzi magát. Tömören, kevés szöveggel, képekkel, szöveget, vidámságot.

Legyünk emlékezetesek! Például nekem nagyon jól esett, hogy püspök atya fogadtál bennünket. Akik jobban megtudják szólítani a másikat, azok fejlődnek.

Dr. Beer Miklós válasza: Fontosnak tartom, hogy a szentmise után legyen időnk, hogy egymással beszéljünk. Ahol még a templom mellett nincs olyan hely, ahol le lehet ülni, azonnal kezdjünk neki ilyet építeni. Lehet hogy a plébánosnak át kell mennie a következő templomba misézni, de ti együtt maradhattok.

Elrettentő példa, hogy vannak néhányan egy templomban, de egymástól méterekre ülnek, nem hiszem, hogy oda még egyszer el akar menni egy Isten kereső. Attól leszünk keresztények, hogy közösségként élünk, törődünk egymással.

Hadi Ferenc kérdései: Az egyház mint a közösség otthona és iskolája. Mitől fogja otthon érezni magát, aki belép a templomba? Ismerjük a kisegyházakat, ahol otthon érzik magukat az emberek. Másik az iskola. Mit szeretnének tanulni a hívek? Pl. közösség épülést, alapvető kommunikációt? Mit kellene megtanulni? Hogyan válasszuk ki azt a néhány embert? Hogyan kellene elindulni? Mozdony szerep: Mi van akkor, ha a mozdonyok kevesen vannak? Hogyan lehet megakadályozni, hogy kifulladjanak?

Meglévő közösségekbe, hogy lehet, ezt a krisztusi látásmódot belevinni?

Szecsődi Péter válasza: A csoportvezetés nem egy ösztönösen kialakuló képesség, mondhatni szakma. Sokszor csoportvezetők magukhoz ragadják a hatalmat. Ilyeneket félretesszük. Feltesszük magunknak a kérdést: Ki az aki valóban szolgálni akarja Krisztust? És ezután őket tesszük meg vezetőnek.

Csak ott lesznek jó csoportok, ahol a krisztusi élet elindul. Ahol az élet elindul, ott Isten fel tudja növelni, ahol nem, ott Isten sem tud segíteni.

Beer Miklós kiegészítette: Élő közösség ott lesz, ahol nem csak jól érezzük magunkat, hanem ott, ahol feladatok vannak. Mielőtt külföldre menne egy közösség nyaralni, menjen el Cibakházára, az egyházmegye egyik legnyomorúságosabb közösségébe, és vállaljon feladatot, kérdezze meg, mit segíthet. Belső misszió, hogy akik hozzánk tartoznak, azokat nem felejtjük el.

Marton Zsolt atya kiegészítette: Salgótarjánban felvetődött a probléma, hogy vannak közösségek, ahol Szentírást sincs pénzük venni, és már 20 Szentírás összegyűlt és még 30-at felajánlottak. Hamarosan eljuttatjuk nekik.

Beer püspök atya kiegészítette, hogy az Úr Isten jelenlétében vagyunk. El kell jutnunk arra, hogy az életünkben ne legyen a szent és a profán szétválasztva. Elképzelem, hogy egy élő egyházközség egy hétre lemegy táborozni Cibakházára, és ott rendbe hozzák a plébániát, és mások látják, hogy élet van.

Fontos, hogy segítsünk egymáson, hogy a gazdák ne menjenek csődbe, hogy megéljenek. Lássák rajtunk a kívülállók, hogy ezek segítik egymást. A mindennapi életünket járja át, hogy mi só vagyunk és hegyre épült város.

Jó példa kell!

Plébániát nem lehet élővé tenni heti hírlevél nélkül.

Egyik plébánián a hirdetés helyett az volt, hogy kiálltak néhányan a közösség elé: Legkisebb gyerekünk is óvodás korú lett, felajánljuk a babakocsinkat. Vagy megyünk Máriacellbe és van egy helyünk. Ki akar velünk jönni?

Szecsődi Péter kihangsúlyozta, hogy nem lehet lemásolni dolgokat.

Hadi Ferenc is csatlakozott ehhez a gondolathoz: Le kell ülni Jézus lábaihoz és figyelni rá.

Dr. Beer Miklós püspök atya az estéli imádsággal zárta be a közös együttlétet.